Két évvel ezelőtt csöppentem bele a légtorna világába, ami azonnal elvarázsolt. Szerelmes lettem ebbe a sportágba, és ez a szerelem azóta is tart. Teljesen más mozgásforma ez, mint a többi sport, számomra nagyon különleges. Úgy érzem, megtaláltam benne magamat, és azt a szenvedélyt, amit sokáig kerestem. A karikával együtt pedig új emberek, barátok is érkeztek az életembe, amiért nagyon hálás vagyok, azóta is.

Itt, ahol lakom, Dunakeszin van egy jól összeszokott, összetartó kis csapat, akikkel hetente kétszer, hétfőn és csütörtökön délután együtt lógunk, néha szenvedünk, közben pedig jókat nevetünk, magunkon is 😊 Szülinapokat ünnepelünk, csapatot építünk, vacsizni járunk együtt.

Az edzők, Andi és Dávid pedig szerintem nagyon kivételes emberek mindketten, akik munka mellett légtornáznak, tanítanak, edzenek hétvégén és hétköznap esténként, hogy aztán rangos világversenyeken mérettessék meg magukat, nem is akárhogyan, hiszen a legutóbbi légtorna világbajnokságon második helyezést értek el. Ők nem csak a színpadon, hanem a való életben is egy párt alkotnak, és hihetetlen szenvedéllyel csinálják a tanítást, a versenyzést. A koreokat mind saját maguk találják, „kísérletezik ki”, hogy aztán megtaníthassák nekünk a szebbnél szebb, de néha embert próbáló, sokszor nyakatekert pózokat. Ez a szenvedély ragadt aztán át ránk is, azokra, akik hétről hétre lemegyünk edzeni velük. Azt hiszem, beszélhetek a többiek nevében is 😊

A másik szenvedélyem, a fotózás kapcsán pedig egy bakancslistás élménnyel is gazdagabb lettem két éve, ugyanis 2016 nyarán, amikor a Szabadság-híd le volt zárva egy pár hétre, az akkori társulattal együtt kimehettem fotózni az egyik légtorna edzésükre. A bemutatónak hirtelen nagyon sok alkalmi nézője akadt, fantasztikus volt a hangulat a hídon, a naplemente, a mesés Budapest… minden adott volt a fantasztikus képek elkészítéséhez. Az a sorozat azóta is nagyon sokat jelent nekem, ráadásul már több helyen megjelentek azok a képek. De a legnagyobb élmény mégiscsak azt volt, hogy a Szabadság-hídon a budapesti naplementében velük együtt lóghattam én is. 😊 Erre azóta is nagyon szívesen gondolok vissza.

A fotók sikerén felbuzdulva egy ideje már terveztük Andival és Dáviddal, hogy egyszer egy másik szabadtéri sorozatot is szeretnénk csinálni, így nagyon megörültem, amikor Andi felhívott egyik délután, hogy találtak egy szép parkot a Duna-parton, ami tökéletes helyszíne lehet egy ilyen fotózásnak, ráadásul nincs is messze. A fotózás napján a reggeli eső után gyönyörűen kisütött a nap, és pont ideálisak voltak a körülmények. Mivel én nagyon szeretem az ellenfényt, és imádok azzal dolgozni, volt néhány kép a fejemben, amit mindenképp szerettem volna megcsinálni a pózoktól függetlenül. A ruházat tekintetében nem volt szükségük sok segítségre, nagyon jól összeöltöztek, és kitalálták, hogy melyik eszközön melyik szettben fotózzunk.

A délutáni napsütés fényei mindig a legszebbek, így akkorra időzítettük a fotózást, hogy a naplementét mindenképp meg tudjuk várni. Egyetlen szépséghibája volt a dolognak, hogy a nap a nem túl szép panelházak mögött ment le, így sok választásunk nem volt, ami a hétteret illeti, de így is gyönyörű képek születtek. Mivel ők a valóságban is egy pár, és minden mozdulatukban benne van az egymás iránti szeretet, szerelem, törődés, gondoskodás, nem volt nehéz pár olyan pillanatképet is lőni róluk, amiben ezek az érzelmek tökéletesen benne vannak. Én leginkább ezeket az érzelmekkel teli pillanatokat szeretem elkapni, megörökíteni, bármilyen fotózásról is legyen szó. Ennél a témánál azért erre kevesebb lehetőség van, nekem mégis sikerült, és büszke vagyok ezekre a képekre, mert sokkal több van bennük, mint egy szépen kitartott póz 😊

Számomra pedig ez a fotózás megint egyet jelentett egy újabb légtorna élménnyel (ha már a fotózás önmagában nem lett volna elég nagy élmény, mert mindig hálás és nagyon boldog vagyok, ha Andiékat fotózhatom 😉 ), ezúttal ugyanis megint lógtam kicsit velük én is. A karika mellett a silk vitte most a prímet, hiszen, azon életemben másodszorra voltam, és nagyon nagy sikerélményt jelentett, hogy a „kockát” ki tudtam tartani, magam is meglepődtem rajta, szuper érzés volt, kicsit a saját korlátaimat is feszegettem megint.

Ezután jött az ötlet, hogy ezt az érzést megoszthatnánk másokkal is, hogy bárkinek lehessenek ilyen gyönyörű képei, így szerveztünk egy légtorna fotós napot, ahol bárki, akár elképzettség nélkül kipróbálhatja ezeket az eszközöket, természetesen segítséggel, hiszen Andi és Dávid mindenben a segítségükre lesz, és közben pedig gyönyörű fotók készülnek róluk. Azt mondják, csak akkor lehet tökéletes sportfotókat készíteni, ha a fotós ismeri az adott sportágat, mikor, mit, melyik pillanatban kell meglőni, hogy az a lehető legszebben mutasson a képen. Hát, mivel én is a légtorna szerelmese vagyok, tudom, hogy melyik póz honnan a legszebb, és garantáltan meseszép képeket kap majd, aki eljön. 😊

Szeretettel várunk tehát mindenkit, aki szeretne szép képeket akár magának, akár ajándékba valakinek, legyen kezdő vagy haladó légtornász. Az esemény 2018.06.23-án délután lesz, a Duna-parton, a III. kerületben.

Figyeljétek a FB hírfolyamot, a részleteket ott találjátok, illetve e-mailben is tudtok érdeklődni!