Szeretném néhány személyes gondolatomat megosztani a nyers képek átadásával kapcsolatban, mivel mostanában egyre több olyan kérdés érkezik hozzám, hogy miért nem adom át a nyers képeket is, mert olyan nehéz választani, hiszen mindegyik olyan szép alapból is. Valóban szépek ezek a képek is, de ha egy nyers kép mellé odatesszük a retusáltat, máris láthatjuk, hogy mekkora a különbség.

Van, hogy a legnagyobb odafigyelés ellenére is valaki hátul belelép a képbe, vagy belóg ez-az, amire nem lehet felkészülni, ha az ember a pillanatot szeretné elkapni, illetve a háttérben is lehetnek zavaró dolgok, amiket nem tudunk kikerülni. Ezeket utólag kell majd a fotósnak a képről eltüntetni, mert különben tönkre tudják tenni az egész képet. Pl. egy őszi tájban a háttérben valaki háta mögül kilép egy kék kabátos ember - volt már rá példa. :)

A kép színeit tekintve is óriási a különbség, hiszen mi más formátumban fotózunk, mint amiben a legtöbb ember otthon, ennek a formátumnak pedig az a tulajdonsága, hogy nem olyan élénkek a színei, mint egy jpg formátumú tömörített képnek, és majd utómunkával kerülnek rá azok a színek, amitől ezek a képek “életre kelnek” és ragyognak.

A bőrretus, illetve a szükség esetén “itt-ott vegyél be egy kicsit” jelentőségét pedig gondolom, nem is kell magyarázni. :) Egy nyers képet nagyon sokféleképpen lehet utómunkázni, sőt, két egyforma nem is létezik, ugyanabból a képből sem, mert a végeredmény mindig a fotós egyéniségét, stílusát tükrözi, mondhatnám azt is, hogy az a fotós védjegye. A fénykép egy termék, ami a nyers képből és az utómunkából áll össze, a kettő elválaszthatatlan egymástól, ez minden fotós sajátja.

A fotósnak az az érdeke, hogy a lehető legszebb és legjobb minőségű munkát adja ki a kezéből, hiszen ő ahhoz a nevét adja, az őt minősíti minden körülmények között, az az ő munkája. Ezen keresztül ítéli meg őt szakma, és nem utolsó sorban a leendő, illetve a már meglévő Ügyfelek is. Azt pedig gondolom, nem kell magyarázni, hogy milyen reklám értéke van egy közösségi felületre feltöltött fakó színű nyers képnek, ahol Anyuka fejébe belóg a fa ága, vagy ott marad a lufikat tartó állvány rúdja, mint a lenti képen ...)

Ügyfélként pedig nem az a legfontosabb, hogy a lehető legszebb képet tehessük bele az éves albumba, vagy büszkélkedjünk vele a közösségi médiában, esetleg az otthonunk falát díszítse, ha már fizettünk érte, ráadásul nem is kevés pénzt? Véleményem szerint itt is a kevesebb több elve érvényesül, vagyis kellene, hogy érvényesüljön. Nem jobb, ha van 15-20 gyönyörű, kifogástalan minőségű képünk egy fotózásról, mint 150-200 teljesen középszerű? Tapasztalatok alapján, ha van 150 kép egy sorozatból, beállításonként sok-sok nagyon hasonló a számítógép egyik mappájában, az onnan már nem nagyon fog előkerülni többet, csupán az a néhány, legjobban sikerült, amiket aztán büszkén mutogatunk majd mindenhol, esetleg évekig nézünk a polcon vagy a falon keretben.

Sűrűn előfordul, hogy ahhoz, hogy a megfelelő pillanatot el tudja kapni a fotós, több, látszólag ugyanolyan képet kell készítenie, hogy közte legyen az az egy, amiben ott van az a Valami, ott van a pillanat. Ebben az esetben a többi képre már nincs szükség, hiszen, ha megvan AZ a kép, akkor minek a többi? Azokat már úgysem tesszük ki sehová...Én személy szerint fontosnak tartom, hogy az ügyfél válassza ki azt a képet, amelyik számára a legjobban sikerült, mert ő más szemmel látja magát, a családját, mint én őt, ezért kínalom fel mindig válogatásra a képeket, de ha megvan a beállitásonkénti, egy, vagy max. 2 tökéletes kép, a többit feleslegesnek tartom. Őszintén, gondoljuk csak végig, egy nyaralás alatt készítünk kb 8-900 képet akár telefonnal, akar fényképezővel, ezt felmásoljuk a számítógépre, majd a legjobban sikerült 15-30 db-ot megosztjuk a Facebookon, elküldjük az ismerőseinknek. A fennmaradó 870 db-ot hányszor fogjuk elővenni es megmutatni valakinek?

Remélem, sikerült magyarázatot adnom arra, hogy mi az oka annak, hogy a nyers képeket a fotósok többsége nem adja át az Ügyfeleknek, mert az a legfontosabb, hogy a fotózás végén mindenki megelégedéssel távozzon.